Az ügynökvadászat helyett a cél az aktákban szereplő emberek motivációinak és az ügynökkérdésről folytatott vitáknak a megértése. Miért éppen 1989 után váltak minden országban olyan fontos kérdéssé az ügynökügyek? A kötet szerkesztője Horváth Sándor, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa szerint a tanulmányok közreadásának fontos célja, hogy azok a történeti összehasonlítás és a megértés irányába tereljék az ügynökkérdésről folytatott, gyakran hisztérikus vitákat. A kötet tanulmányai a társadalomtörténet, a mindennapok története és a nemzetközi összehasonlítás nézőpontjából elemzik a kérdéskört. Az elméleti írások mellett olvasmányosabb, szélesebb érdeklődésre számot tartó témákat ölelnek fel. Ugyanis hiába közismert rövidítései a kommunista korszaknak a III/III, a Stasi, a Securitate, és a KGB – még ezen szervezetek működésének feltárására sem történt átfogó, nemzetközi összehasonlító kísérlet. Emellett az akták őrzésére alakult intézmények megismerése azért is fontos, mert azoknak mindegyik országban kiemelt szerepük volt 1989 után a közelmúltról folytatott vitákban. Hiszen immár ezeknek a vitáknak is múltja van, melyek szintén a kötet vizsgálati tárgyai.
A tanulmányok első blokkjában olyan neves szerzők, mint Gyáni Gábor, Rainer M. János, Gyarmati György, Ungváry Krisztián és Takács Tibor többek közt arra keresik a választ, hogy egyáltalán miért váltak az ügynökügyek fontossá a közéletben és a történetírásban? Mire jók és mire nem az „akták" és mit tudhatunk meg belőlük a társadalomról és a mindennapokról? A kötet szakít azzal a gyakorlattal, miszerint a magyar szerzők előszeretettel hivatkoznak a környező országok állambiztonsági szolgálataira és irataik őrzési módjaira úgy, hogy alig-alig ismerik azokat.
A tanulmányok második részéből megtudhatjuk, hogyan őrzik a Stasi, a Securitate vagy a lengyel állambiztonság iratait. A franciák második világháborús kollaborációjának emlékezete éppúgy fontos téma az emlékezet működése miatt (K. Horváth Zsolt), mint a szovjet ügynökök magyarországi jelenléte (Baráth Magdolna).
A tanulmányok harmadik részében az aktákat társadalomtörténeti kérdések megválaszolására használják a szerzők. Többek között Müller Rolf a fényképek és a politikai rendőrség kapcsolatával, Pető Andrea a nők és az állambiztonság, Tabajdi Gábor pedig a titkos lakások és a városi tér szerepével foglalkoznak. Az egyházak megfigyeléséből kiemelkedik Mindszenty József megfigyelési ügye. Standeisky Éva tollából sűrű leírását olvashatjuk egy „literátus ügynök" mindennapjainak, aki a rendszerváltás után a szélsőjobboldalt erősítette. A tömegkultúra állami ellenőrzése pedig a Beatrice együttes állambiztonsági aktáiból válik érthetőbbé.